Könny a semmiért

Volt pár nap még az elején
ő csak is az enyém
őriz, véd aki menedék
Sodor úgy süvit a szél

De a hullámokkal vizre szál
és csak hagyta hogy vigye az ár
míg egy másik szigeten partot ér
én csak szótlan várok rá
ma éjjel még visszatér
hült helyem jég hideg ágyon nem talál
van még szív mi őszintén
dobog s vár

tudom élhetem ébren az álmom
ez a végzetem érzem hogy megtalálom
vár még rám ezer év
nyitva az ajtó a küszöbön állok
ha ma lépek a multamat mélyen elásom kár
sok könny a semmiért

nincs ma az asztalon üzenet
csak hervadt szirmok és levelek
mindent itt hagyok s feledem,
emléke hanvait betemetem

hogy többé soha se lássam őt
és ne is tudjam nevét
mert szúrt szívembe annyi tört
az is csoda hogy élek még

ma éjjel még visszatér
hült helyem jég hideg ágyon nem talál
van még szív mi őszintén
dobog s vár

tudom élhetem ébren az álmom
ez a végzetem érzem hogy megtalálom
vár még rám ezer év
nyitva az ajtó a küszöbön állok
ha ma lépek a multamat mélyen elásom kár
sok könny a semmiért

tudom élhetem ébren az álmom
ez a végzetem érzem hogy megtalálom
vár még rám ezer év
nyitva az ajtó a küszöbön állok
ha ma lépek a multamat mélyen elásom kár
sok könny a semmiért

Vihar ha véget ér
a lelkem megpihen lassan tisztul az ég
valami eltört fújja a szél / Fújja a szél /
a holnapot tépte szét
a hazugságok tengere mossa kezét
hogy belém törölném
de ebből elég

tudom élhetem ébren az álmom
ez a végzetem érzem hogy megtalálom
vár még rám ezer év
nyitva az ajtó a küszöbön állok
ha ma lépek a multamat mélyen elásom kár
sok könny a semmiért