Szívemet adnám

Volt, ki elmenekült hirtelen,
Néha azt hittem, hogy szívtelen.
Csak félt, hogy rossz lesz a vége,
Hát jó, ha ennyi megérte.

Mindig követem a sorsomat,
Széllel szembe menni nem szabad.
Ha fáj, majd túl leszek rajta,
Legyen, ha Ő így akarta.

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Én a szívemet adnám,
Ha egy kicsit is hagynád,
Veled pereg a naptár,
Nyáron hull a hó.
Én a szívemet adnám,
Hogyha végre hagynád,
De ha mégse: nem kár,
Álmodozni jó!

Van, hogy akarom, de nem merem,
Néha bekerít a félelem.
A fény csak fordított árnyék,
Veled én teljessé válnék.

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Én a szívemet adnám,
Ha egy kicsit is hagynád,
Veled pereg a naptár,
Nyáron hull a hó.
Én a szívemet adnám,
Hogyha végre hagynád,
De ha mégse: nem kár,
Álmodozni jó!

Bent marad a szó,
Mi fellőtt űrhajóként
Úgy repülne súlytalan.
Mit megadnék érte, hogyha éreznéd,
Hogy a földön, s égen nem kell más, csak én.


Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Én a szívemet adnám,
Ha egy kicsit is hagynád,
Veled pereg a naptár,
Nyáron hull a hó.
Én a szívemet adnám,
Hogyha végre hagynád,
De ha mégse: nem kár,
Álmodozni jó!

Én a szívemet adnám,
Ha egy kicsit is hagynád,
Veled pereg a naptár,
Nyáron hull a hó.
Én a szívemet adnám,
Hogyha végre hagynád,
De ha mégse: nem kár,
Álmodozni jó!

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?