Lékzet

Van az a pont,mikor végre elhagyom,
Minden baljós gondolatom
S kicsit elrugaszkodom
Súlytalanul.

Vagy menekülök,ha a mécses eltörött
Hogyha villámlik,dörög
S éjjel vissza úgy se jövök Céltalanul.

És hogy hajnalban hol tör rám
Az a tűző napsugár
Szinte majdhogynem mindegy
Kell minden vihar után.

A lélekzet,mi felszabadít,
A föld alól,föl a mennyekbe hív!
Ott hidd el jó,nem kell félts
Érzem tisztul már az ég.

Szemem lehunyom,
És csak arra gondolok,
Vajon lelkem hol bolyong
Végre tényleg ellazulok
Súlytalanul.

Vagy megszököm
Hogyha megfojt börtönöm,
Ha a kínzó vágy gyötör,
Testem nem vár nem görcsöl,
Elszabadul.

És hogy hajnalban hol tör rám
Az a tűző napsugár
Szinte majdhogynem mindegy
Kell minden vihar után.

A lélekzet,mi felszabadít,
A föld alól,föl a mennyekbe hív!
Ott hidd el jó,nem kell félts
Érzem tisztul már az ég.

Egy lélekzet,mi felszabadít,
A föld alól,föl a mennyekbe hív!
Ott hidd el jó,nem kell félts
Érzem tisztul már az ég.

Kell minden vihar után.

A lélekzet,mi felszabadít,
A föld alól,föl a mennyekbe hív!
Ott hidd el jó,nem kell félts
Érzem tisztul már az ég.

A lélekzet,mi felszabadít,
A föld alól,föl a mennyekbe hív!
Ott hidd el jó,nem kell félts
Érzem tisztul már az ég.

Ott hidd el jó,nem kell félts
Érzem tisztul már az ég.